A különböző kutyafajták számos különböző jelleget hordoznak magukban, más-más igényekkel. Ezen igényeket a gazdának ismernie kell, és ki kell tudnia elégíteni. Ha ez elmarad, mert nincs rá ideje, nem ért hozzá, nem ismeri fel a kutya jelzéseit, amit mutat felé, hogy számára mennyire nem ideális a tartása, akkor illetik a következő jelzőkkel kedvencüket: rossz kutya, teljesen nem normális, be van csavarodva stb.
Nem rég olvashattam Dömötör Júlia könyvét, amely a Láthatatlan Póráz Módszer és Program címet kapta, és amiben nem kímélve az olvasót nagyon jól szemléltette, hogy miként bánik a kutyás társadalom a kutyákkal, és hogyan kellene ezt jól csinálni, hogy a kutya is megőrizhesse mivoltát. A fajta igénye részből szeretnék most megosztani veletek pár sort.
„Több mint 400 kutyafajtát tartunk számon, ezek túlnyomó többségét adott munkára szelektáltan tenyésztették. Pontosabb, valódibb képet adna, ha a fajtákat elsősorban munkájukról neveznénk el, ha az lenne a „vezetéknevük”. Így lenne tanyát, háziállat-csoportokat embertől (rabló, pandúr), állattól (medve, farkas) őrző kuvasz és komondor. Naponta sok órán át erdőt járó, vadász mellett extra magas figyelmi szinten, kemény, fizikai munkát végző sima és drótszőrű magyar vizsla és például vaddisznót szemtől-szembe támadó erdélyi kopó. Kastélyok parkjaiban élő, vadászatokon dolgozó magyar agár. Nyájat, gulyát terelő, hajtó napi tizenhat órát dolgozó, a pásztor árnyékában járó puli, pumi, mudi. És ha így, munkájukat vezetéknévként használva néznénk a kutyákat, rögvest megkérdezhetnénk magunktól, mielőtt pulit, pumit, mudit kényszerítünk lakásba, városba, hogy van-e háromszáz birkánk, ami mellett napi szinten tizenhat óra juhászmunkát végzünk a kutyával. Nincs? Rendben, akkor mi minden alternatívát fogunk a puli, pumi, mudi kutyánknak nyújtani, ami a teljességben megélt életet biztosítja számára? Hogyan tudom a tágas, csendes természeti teret megadni neki a szűk, forgalmas, hangos városi környezetben? A lakásbeli vagy az ötszáz négyzetméternyi kertben töltött élet vagy a napi egyszeri séta a munkakutyákat az őrületbe kergeti, hiszen ez meg sem közelíti, amire szükségük van. Így ne csodálkozzunk, ha rövid időn belül, már kölyökkorban intelligenciájuk és munkabírásuk kiaknázatlanságából fakadóan elfoglalják magukat, amit mi rosszalkodásnak látunk, és amit viselkedési problémának bélyegzünk.”
Most biztosan sokan elgondolkodnak azon, hogy mennyire nem gondolták ezt át alaposan, amikor úgy döntöttek, munkakutyát választanak társul. Ha valaki, én pontosan tudom ez mivel jár, hiszen munkavonalú Labrador retrieverem van. Tudatosan választottam ezt a fajtát sporthoz és a tenyésztő is nagyon alaposan leellenőrzött, hogy kinek adja el a kutyát, mivel nem vadászom. Az életem szinte körülötte forog. A napi rendemben naponta többszöri foglalkozás van, hogy az ösztöneit kielégítsem, és ideális életet biztosítsak a számára. Ilyen például: a szimat munka, retriever tréning, hoopers és az engedelmes sportok. Nem is tudnám elképzelni másként a közös életünket, hiszen szeretem a kutyámat. És mind ezek mellett anyuka vagyok és dolgozó nő és igen, a munka beosztásom is eköré az életstílus köré épül, és a kutyás élettel változott meg minden körülöttem.
Kedves Gazdik, leendő kutyatulajdonosok!
Ez a kemény valóság. Trénerként napi szinten tapasztalom, hogy a nem megfelelő fajtaválasztás és tartás, mennyi problémát okoz a gazdáknak és milyen keserves fájdalmas életet a kutyáknak. Pedig mindez elkerülhető lenne, ha időben cselekednétek. Ha olyan fajtát választanátok, akinek biztosítani tudjátok a számára ideális életet. Ha olyan programokat szerveznétek, amiben a kutya megélheti azt aki. Ha úgy alakítjátok az életeteket, hogy abba a kutyának is legyen méltó helye.
Az országban számos kutyaiskola bővelkedik a jobbnál jobb programokkal, sportokkal. Ha már egyszer úgy döntötök, hogy négylábú tárásat választotok magatok mellé, akkor tiszteljétek és szeressétek annyira, hogy legalább olyan jó életet szántok neki, ami az ő számára a legideálisabb.
Ui: remélem a jövőben már nem kérdezi meg senki, hogy mire jó a szimat-tréning.
Hegedüs Krisztina, tréner
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
A különböző kutyafajták számos különböző jelleget hordoznak magukban, más-más igényekkel. Ezen igényeket a gazdának ismernie kell, és ki kell tudnia elégíteni. Ha ez elmarad, mert nincs rá ideje, nem ért hozzá, nem ismeri fel a kutya jelzéseit, amit mutat felé, hogy számára mennyire nem ideális a tartása, akkor illetik a következő jelzőkkel kedvencüket: rossz kutya, teljesen nem normális, be van csavarodva stb.
Nem rég olvashattam Dömötör Júlia könyvét, amely a Láthatatlan Póráz Módszer és Program címet kapta, és amiben nem kímélve az olvasót nagyon jól szemléltette, hogy miként bánik a kutyás társadalom a kutyákkal, és hogyan kellene ezt jól csinálni, hogy a kutya is megőrizhesse mivoltát. A fajta igénye részből szeretnék most megosztani veletek pár sort.
„Több mint 400 kutyafajtát tartunk számon, ezek túlnyomó többségét adott munkára szelektáltan tenyésztették. Pontosabb, valódibb képet adna, ha a fajtákat elsősorban munkájukról neveznénk el, ha az lenne a „vezetéknevük”. Így lenne tanyát, háziállat-csoportokat embertől (rabló, pandúr), állattól (medve, farkas) őrző kuvasz és komondor. Naponta sok órán át erdőt járó, vadász mellett extra magas figyelmi szinten, kemény, fizikai munkát végző sima és drótszőrű magyar vizsla és például vaddisznót szemtől-szembe támadó erdélyi kopó. Kastélyok parkjaiban élő, vadászatokon dolgozó magyar agár. Nyájat, gulyát terelő, hajtó napi tizenhat órát dolgozó, a pásztor árnyékában járó puli, pumi, mudi. És ha így, munkájukat vezetéknévként használva néznénk a kutyákat, rögvest megkérdezhetnénk magunktól, mielőtt pulit, pumit, mudit kényszerítünk lakásba, városba, hogy van-e háromszáz birkánk, ami mellett napi szinten tizenhat óra juhászmunkát végzünk a kutyával. Nincs? Rendben, akkor mi minden alternatívát fogunk a puli, pumi, mudi kutyánknak nyújtani, ami a teljességben megélt életet biztosítja számára? Hogyan tudom a tágas, csendes természeti teret megadni neki a szűk, forgalmas, hangos városi környezetben? A lakásbeli vagy az ötszáz négyzetméternyi kertben töltött élet vagy a napi egyszeri séta a munkakutyákat az őrületbe kergeti, hiszen ez meg sem közelíti, amire szükségük van. Így ne csodálkozzunk, ha rövid időn belül, már kölyökkorban intelligenciájuk és munkabírásuk kiaknázatlanságából fakadóan elfoglalják magukat, amit mi rosszalkodásnak látunk, és amit viselkedési problémának bélyegzünk.”
Most biztosan sokan elgondolkodnak azon, hogy mennyire nem gondolták ezt át alaposan, amikor úgy döntöttek, munkakutyát választanak társul. Ha valaki, én pontosan tudom ez mivel jár, hiszen munkavonalú Labrador retrieverem van. Tudatosan választottam ezt a fajtát sporthoz és a tenyésztő is nagyon alaposan leellenőrzött, hogy kinek adja el a kutyát, mivel nem vadászom. Az életem szinte körülötte forog. A napi rendemben naponta többszöri foglalkozás van, hogy az ösztöneit kielégítsem, és ideális életet biztosítsak a számára. Ilyen például: a szimat munka, retriever tréning, hoopers és az engedelmes sportok. Nem is tudnám elképzelni másként a közös életünket, hiszen szeretem a kutyámat. És mind ezek mellett anyuka vagyok és dolgozó nő és igen, a munka beosztásom is eköré az életstílus köré épül, és a kutyás élettel változott meg minden körülöttem.
Kedves Gazdik, leendő kutyatulajdonosok!
Ez a kemény valóság. Trénerként napi szinten tapasztalom, hogy a nem megfelelő fajtaválasztás és tartás, mennyi problémát okoz a gazdáknak és milyen keserves fájdalmas életet a kutyáknak. Pedig mindez elkerülhető lenne, ha időben cselekednétek. Ha olyan fajtát választanátok, akinek biztosítani tudjátok a számára ideális életet. Ha olyan programokat szerveznétek, amiben a kutya megélheti azt aki. Ha úgy alakítjátok az életeteket, hogy abba a kutyának is legyen méltó helye.
Az országban számos kutyaiskola bővelkedik a jobbnál jobb programokkal, sportokkal. Ha már egyszer úgy döntötök, hogy négylábú tárásat választotok magatok mellé, akkor tiszteljétek és szeressétek annyira, hogy legalább olyan jó életet szántok neki, ami az ő számára a legideálisabb.
Ui: remélem a jövőben már nem kérdezi meg senki, hogy mire jó a szimat-tréning.
Hegedüs Krisztina, tréner 
